Óriás takarók készülnek a világban itt is, ott is, néhány példát már mutattam a korábbi bejegyzésemben. Legutóbb Triesztben állt össze egy óriási óriás takaró, erről később még lesz szó, és meg is mutatjuk. Ám míg ezek a takarók úgy születtek, hogy „gyertek, készítsünk egy akkora takarót, amekkora még nem volt a világon”, az a takaró, amelyről most szó lesz, így készül: „Gyertek, készítsünk valami nagyon szépet, egy meleg takarót, ami alatt mindnyájan elférünk.” Mert a mi takarónknak lelke van, méghozzá nem is egy, hanem sok száz lelke. És van valaki, aki ezt a sok lelkes takaróst összefogja, az ötletgazda, Csobán Erika, a „lelkek lelke”. Vele készült az interjú, aki, bár az óriás takaró óriási munkával és gonddal jár, szakított időt a Freeformer kérdéseire.
A tavalyi takaró
Mesélj kicsit magadról! Kicsoda Csobán Erika? Mi hajt előre, szerinted miért érdemes reggel felkelni?
Hogy ki vagyok?? Egy eltévedt dekoros, egy örök kíváncsi kísérletező: mit-hogyan-kell-megcsinálni… Ebben a mai, kavargó világban a nyugalmat egy kézimunka elkészítése jelenti számomra. Jól zárul a napom, ha szép színe lett egy selyemnek, ha már szárad egy nemez, ha megbirkóztam egy új horgolós mintával, ha érkezik egy köszönöm+szeretem valamelyik munkámra. Mert jó érzés örömet okozni másoknak, különösen, ha nem boltban vásárolt holmival tesszük.
Az összeállítás napja tavaly Csákberényben
Hogy kezdődött? Honnan jött az óriás takaró ötlete?
Minden olyan háztartásban, ahol van egy kézimunka-rajongó családtag, gyűlik a fonalmaradék, amiből nagyikocka, a nagyikockákból pedig takaró készülhet. És mi lenne, ha nem sok kicsi, hanem egy óriási? Ennyi volt a gondolat, és megnyomtam a Facebookon a „Csoport létrehozása” fület. És mert nem a rekord a lényeg, hanem a közös munka öröme, a csoport neve: „Óriás Takaró rekorddal vagy anélkül, csak mert szeretjük.”
A képre kattintva elolvasható a tavalyi takaróról szóló beszámolóm
Mondj nekünk néhány borzongató számot, hogy fel tudjuk fogni a takarók óriási méretét! Hol tart az idei takaró?
Nézzünk egy matekórát szöveges feladattal, aki szereti, akár meg is oldhatja. Tavaly legalább 500-an készítettek darabokat az Óriásba, végletes különbségekkel: száz darabtól az egydarabos „belépőig”. Egy négyzet elkészítése mondjuk legyen 8 óra (természetesen a technikától-mintától függően itt is óriási a szórás). Hány munkaóra kellett a takaróhoz, ha a takarónk közel 2500 darabból állt össze? Feldolgoztunk vagy fél tonna fonalat (500 kg). Több mint 600 négyzetméter (hivatalosan 625 nm) lett a takaró, gyerektakaróban mérve ez több mint 400 kis takarótulajdonos.
Milyen érzés ezt kiterítve látni?? Bizsergető, hátborzongató, megríkató, boldogan nevető, fáradt örömmel szemlélő… szóval NAGYSZERŰ!!!
Hogy idén mi fog történni? Még sokkal-sokkal több, nagyobb, felemelőbb lesz az érzés és az ÓriásTakaró is!! El kell jönni augusztus 29-én Csákberénybe, és meggyőződni róla, igazat mesélek-e!!
Kitelepülés áprilisban Siófokon
Kik vesznek részt a takaró születésében?
Vannak közöttünk Picilányok, akiknek sikerült felkeltenünk a kíváncsiságát; Anyukák, akik egy-két-három gyerek mellett is jólesően kapcsolnak ki esténként egy csipet horgolással; vannak Nyugdíjasaink, akik otthoni magányban vagy csevegős klubokban ontják a négyzeteket; Veteránjaink, kedves, idős nénik, akik nagyon sok évet megéltek már, és a kedvünkért leporolták a kézimunkadobozaikat; és Meglepetéstagok, pl. néhány férfiember, akik nem restellték felvállalni, hogy a többiek gyakran rálegyintős reakciója ellenére igenis jó mulatság, férfimunka lehet a kötés-horgolás.
Talán ez az a „legyintés”, előítélet, ami nem engedi a tehetősebbeket, hogy áldozzanak ránk egy csepp őszinte figyelmet. Meglehet, nem vagyunk ünnepelt celebek, de nem vagyunk „butácska böködők” sem. Minden egyes személy egy külön világ, egyéniség a maga gondolataival, érzéseivel, önzetlenségével, aki részese ennek a kreatív tevékenységnek!
A tőlük kapott, rengeteg energiával töltöm fel azt az űrt is, amit néha a kudarcok okoznak: lassan másfél éve emberek százai folyamatosan csak adnak-adnak magukból, és amikor valahonnan valakitől támogatást kapunk, NEM az anyagi oldaláért vagyunk hálásak, hanem mert ezáltal megbecsülést kap a munkánk. Ettől nagy öröm a támogatás…
A csapat madártávlatból
Miközben gyűlnek a nagyikockák, gondolom, kapcsolatok, talán barátságok is szövődnek. Vannak alkalmak, amikor személyesen is találkoznak az alkotók?
A kitelepüléseink csodásak! Bízom benne, hogy nemcsak én érzem így… 🙂 Kicsit másodlagossá válik egy pillanatra a takaró, inkább egymásnak örülünk, a személyes találkozásnak, baráti beszélgetésnek, az egy ütemre csattogó tűknek. Élmény, feltöltődés, hazafelé jóleső fáradtság, majd örömteli emlékezés a csoportban a fényképeket lájkolgatva.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok embert kimozdított a csoport a szoba sarkából, ha nem is mindig szó szerint. Mert fontosnak érezhetik újra magukat, a munkájukat… valami nagyszerű dolog alkotói és részesei lehetnek!!!
Úton Trieszt felé
Indult egy „osztálykirándulás” is Triesztbe, mert készült ott egy óriás. Milyen érzéseket hoztatok haza egy még nagyobb takaró láttán?
Bizony, még nagyobb volt!! 🙂 Hirtelen, szeleburdi ötlet, pár nap körbekiabálás, hogy megtöltsünk egy kis buszt, és indult a kis csapat világgá. A buszos hangulat hozta a formáját, a hosszú út sem szegte kedvünket, a négyzetek pedig szaporodtak!
A trieszti óriás – a képre kattintva (olasz nyelvű) beszámoló és további képek láthatók
Mikor megláttam a takarót, éreztem már az első pillanatban, hogy hiába látom kevésnek (a tér óriási, és a hatás becsapja a szemet), ez a takaró bizony nagyon nagy. Elindultam számolgatva, beljebb figyeltem az 50 cm-es tagozódásokat, úgy számoltam, hogy ez bizony közel 12 ezer darab (elég közel jártam a később kikiáltott méretekhez).
Torokszorító érzés volt: hogyan mondom ezt el a többieknek?! Ám teltek a percek, jött a többi benyomás a számokon túl, és megéreztem különbséget a takaróink között. Minden olasz alkotótól elnézést, hiszen mindenkinek a saját gyereke a leg… leg… A technikai észrevételeket félretéve (a Freeformer nem teszi félre: a fenti linken jól látható, hogy a trieszti takaró sok-sok kisebb, ilyen-olyan takaróból áll össze, alighanem esetlegesen, míg a mi takarónk 50 x 50 cm-es, a helyszínen összeállított, gondosan válogatott négyzetekből), az érzelmi oldalát nézve messze elmaradt az a vibrálás, az a sok erő a rendezvényen, ami már a tavalyi „kis” Óriásunknál is ledöntött a lábunkról. Más volt… más az érzés, más a gondoskodás… Hangsúlyozom, ez semmit nem von le az olaszok nagyszerű munkájából!!
Rászoruló gyerekek közt osztották szét a tavalyi takaró darabjait
A takaró több szálon kötődik (nem csak szó szerint) a gyerekek világához. A tavalyi takaró sem lett az enyészeté, mi történt vele, miután betöltötte hivatását?
IGEN, betöltötte… A nagy takaróból kis takarók lettek, amelyeket rászoruló gyerekek kaptak az ország számos pontján. Több helyről találkozhattam visszajelzéssel: szeretik, használják, köszönik!!
A gyerekek terveinek részleteiből összeállított kollázs
Idén újdonságként rajzpályázatot hirdettetek gyerekeknek „Az én takaróm ilyen lenne” címmel. Hogy sikerült a játék, milyen tervek érkeztek? Mit kapnak a nyertesek?
Izgalmas volt nézegetni a gyerekek világát egy-egy takarós rajzban. Még nem tesszük nyilvánossá a nyertes rajzokat, de annyit elárulunk, hogy a nyertesek jutalma a rajz alapján elkészített, valódi takaró lesz. Fonal érkezik (a Coats Crafts Hungary ismét kitesz magáért), és tíz készítő feni a tűjét, számol, készülődik, tervez, próbál!!!! Lázban égnek! 🙂
Volt egy karácsonyi akció is a „kemény maggal”. Hogy is volt a sálakból lett karácsonyfával, ami aztán megint sálakká vált?
Hogy ne higgyék a csoporttagok, a takaró után megszűnik az élet minálunk, egy kisebb fába vágtuk a fejszénket, de ugyanolyan nagy lélekkel. (Bár igazából nem kellett egy fát sem kivágnunk.) Maradtak zöld fonalaink, jött a karácsony meg a hideg. Ha mindezt beletesszük egy kalapba, jól összerázzuk, lesz belőle egy sálakból összeállított karácsonyfa, tele tengernyi kötött-horgolt ajándékkal, kabalával és még néhány takaróval az Óriásból, és máris kész a terv! A lányok meg jöttek, és csinálták!
A karácsonyfa horgolt és kötött sálakból
A két év során komoly támogatók is felbukkantak. Kik ők, és kik nem?
Emelem kalapom a Coats Crafts Hungary Kft. előtt az idei 500 kg fonaladományért (a tavalyi 100 kg után); köszönöm Csákberény önkormányzatának a rengeteg segítséget, támogatást mind emberi, mind anyagi téren, hozzátéve köszönetem sok helyi ember munkájáért; köszönetet mondanék egy Szivárvány nevű budapesti boltocskának – benne egy kedves hölgynek és fiának -, akiktől már vagy 200 kg fonalat kaptunk!!! (És mielőtt bárki nagy üzletre gondolna, ez egy falatka „turi”, ahol tengernyi csodás ruhaneműt árulnak. A maradék, új és bontott fonalakból rengeteg kedves négyzet született.) És végül szeretettel gondolunk a SOK SZÁZ adományozóra, akik akár egy-két gombócot tettek nekünk szatyorba, akár egy dobozt töltöttek meg fonallal, mindannyian teljes szívvel járultak hozzá az Óriásunk elkészítéséhez!
…és itt jön a DE!! Keresünk olyan cégeket, embereket, aki észrevennék ezt a pozitív, jó érzésű összefogást. Mert sokszor a kivédhetetlen költségek okoznak nehézséget, a postázás, az üzemanyag, a telefon… Ebben is várnánk a segítséget!
Mi megtesszük a magunkét, és egy nagyon klassz rendezvényt érdemelnének a készítők, maga az Óriás Takaró… és persze a gyerkőcök is!! Azt hittem, ez sem marad ábránd. Rengeteg előadónak igyekeztem információt eljuttatni magunkról… egyetlen választ sem kaptam! Nemhogy pozitívat, de még egy visszakérdezést sem! Mérhetetlenül szomorú a mérlegnek ez az oldala!
A horgolt ajándékokat is gyerekek kapták tavaly karácsonykor
Csatlakozhat még, aki szeretne, a csapathoz? Mit tegyen, aki bármi módon támogatni szeretné az Óriás Takarót és mindazt, amit jelképez?
Szeretettel várunk mindenkit az utolsó percig, meg azután is :), alkotókat és vendégeket, látogatókat az Összeállítás napján: aug. 29-én Csákberényben.
Minden segítségnek örülnénk! Hiszen a rendezvény pillanatok alatt itt van, és egyelőre abszolút híján vagyunk fellépőknek!! Még mindig él a remény, hogy néhány művészünk még időben észreveszi, és méltatja kis csapatunk kérését!
Elérhetőségeink:
Facebook: Óriás takaró rekorddal vagy anélkül…
oriastakaro@gmail.com
Valamint az összeállítás után – majd ha szuszhoz jutok – indul egy weboldal, hogy legalább utólag összegyűjthessük rajta az élményeket, emlékeket, tapasztalatokat.
A gyerekek boldogok a takaróikkal, idén sem lesz másképp
Erika, köszönjük, hogy időt szakítottál, és válaszoltál a Freeformer kíváncsi kérdéseire. Természetesen, ha nem is biztos, hogy személyesen, de beszámolunk majd az új Óriás születéséről.
(A fotókat Erika engedélyével a Facebook-csoport képei közül válogattam.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: