SEVERIJA INČIRAUSKAITĖ KRIAUNEVIČIENĖ – Már a neve is egy kaland a magyar szemnek, hiszen a hölgy litván, és az interjú, amelyből fordítgattam is ezen a különleges nyelven készült. Remélem, nem fordítom nagyon félre, a lényeget igyekeztem kiszemezgetni az általam csodált keresztszemes fémtárgyak alkotójának mondanivalójából.
Vilniusban született, édasapja fémszobrokat készített, édesanyja pedig kalligráfiával és textilművészettel foglalkozott, következtethetnénk arra, hogy ő a kettőt egyesítette. Valójában sokáig csak textillel dolgozott, de saját bevallása szerint „idegesítette”, hogy a textil puha, instabil anyag, szeretett volna valami formatartóbbal foglalkozni, mégis megmaradni az eredeti iránynál. Sokan az újrahasznosítás szándékát látják elsősorban a műveiben, de ő más magyarázatot is fűz hozzájuk.
Híres autóalkatrészes sorozatának indíttatása az áldatlan litván közlekedési helyzet volt. Amikor megtanult vezetni, szembesült a veszéllyel és azzal, hogy milyen sokan halnak meg hazájában a rossz közlekedési szokások miatt. Mintegy tiltakozásul készítette a „hímzett autókat”. Emellett izgatta, hogy a hagyományosan évszázadokon át használt hímzésmotívumok, a női tevékenység e jellemző megnyilvánulásai milyen hatást keltenek egy autó motorháztetején.
Másik jellemző alkotássorozata a rozsdás kerti tárgyak átvarázsolása keresztszemes dísztárgyakká: inspirációként azt jelöli meg, hogy amikor Litvánia csatlakozott az Unióhoz, ott is felerősödtek a nemzeti identitást és hagyományokat féltő gondolatok, és elszaporodott a romantikus vidéki „giccs”. A hímzett öntözőkannát és a vödröt iróniának szánta. Irónia vagy sem, nekem nagyon tetszik. 🙂
Nos lehet vitatkozni, egy korábbi vitában valaki meg is fogalmazta a leggyakrabban felmerülő kifogást: „Mi szükség van erre?” Én erre megkérdezem, hogy és a szatmári keresztszemes futóra pl. mi szükség van? Egyszerű a válasz – díszíteni. És most képzeljünk el egy igazi mainstreem loft lakást vakolatlan téglafallal és vasrácsos lifttel, melyik illik jobban oda? A szatmári futó vagy a hímzett sárhányó? Mert olyan sokfélék vagyunk, és annyira változatos a világ, hogy mindkettő belefér.
A képeket az interjúból és Severija Facebook-oldaláról csórtam.
Én is ki akartam próbálni a magam szerényke eszközeivel a fémhímzést, de lángvágóról meg motoros fúróról szó sem lehetett! Úgyhogy körülnéztem lukacsos fémtárgyak után, és mindjárt kezembe is akadtak az öreg rozsdás reszelők, a konyha kimustrált veteránjai. Luk van rajtuk bőven, lehetett próbálkozni.
Csak úgy belevágtam, a tudatlanok önbizalmával, minden tervezés nélkül, először a kanavalukakra leginkább emlékeztető oldalon. Rozsda már volt rajta, úgyhogy gondoltam, rásegítek.
A többi, rézsútosan elhelyezkedő luk már nehezebb dió volt, az egyszerűbb megoldást választottam.
Ez csak a szimmetria kedvéért, egy pillanatig sem gondolom komolyan. 🙂
Ez viszont olyan jópofán (Belinda) banyás lett, eszembe juttatva a közelgő halloweent, úgyhogy ki is találtam, hogy mi lesz az idei banyás projekt. Rövidesen mutizom, azt már rendes, leszámolható mintával.
Azoknak, akik kedvet kaptak, íme az egyszerű kis szívmotívumok, azt hiszem, jól látszik, lehet vele próbálkozni.
