Vezetjük az élet fonalát tovább…

Célegyenesbe érkezett a csákberényi Óriás Takaró, már csak egy szűk hét, és összeáll a hatalmas projekt. És most van a legnagyobb szükség az ügyes kezekre, egész héten  várnak mindenkit Csákberénybe az előmunkálatokhoz, aki szívesen venne részt ebben a hatalmas és nagyszerű vállalkozásban.

Addig is egy korábbi, szintén nagyikockás gerillaakcióról szeretnék beszámolni, amely több szempontból is kötöttebb volt (meg horgoltabb :O), mint a csákberényi takaró, mivel célzottan az autista gyerekek megsegítésére irányult, ezért minden színek királynője, a KÉK volt a főszereplője.

Idén április 2-án, az autizmus világnapján kékbe öltözött Győrben a Széchenyi tér,  kötött-horgolt nagyikockákból összeállított takarók borították be egy napra a patinás köveket. Az ötletgazdával, Árnics Katival készítettem az alábbi interjút.

Gyógypedagógus vagyok, 25 éve foglalkozom autizmussal élő gyerekekkel és családjaikkal. Dolgoztam foglalkoztató iskolában, vezettem kísérleti iskolaprogramot autizmussal élő gyermekeknek, dolgoztam önkéntesként külföldön is. A szakmámban folyamatosan tanulok, jelenleg egy csodálatos iskolaközpontban segítem a mássággal küszködő gyermekek beilleszkedését.

 

Autizmusvilágnapi programot ebben az évben szerveztem negyedik alkalommal. Néhány évvel ezelőtt részt vettem Bécsben a jótékonysági éjszakai futáson (Wiena Night Run). Káprázatos volt, 28 ezer ember (családok, gyerekek is) vett részt ezen. A nevezési díjat (7 euró) a fejlődő országokban élők szürkehályogműtéteire költötték. Akkor határoztam el, hogy az autizmussal élő gyermekek megsegítésére hasonlót szervezek Győrben. Többször nekifutottam, most tervezem az ötödik programot. A futás helyett séta lett, sokan eljöttek, aztán a barátaim segítségével szerveztem koncertet, a programok sokasodtak. Ebben az évben volt egy csodálatos fotókiállítás Daniss-Bodó Eszter érintett édesanya képeiből. A fotókon a hétéves, nem beszélő kisfiát örökítette meg különböző mindennapos élethelyzetekben. Volt koncert is – köszönet érte Rátz Ágota zenetanárnak–, ahol egy érintett, Asperger-szindrómával élő, igen tehetséges fiúcska dobolt. És mindezek mellé találtam ki a KÉK KÖTÉST. 

Egyszer láttam egy képet arról, hogy egy városka tengerhez vezető útjának korlátját szorgos helyi asszonyok tüneményes kötött babákkal, színes kötött anyagokkal burkolták be. (Minden bizonnyal a londoni olimpiához kapcsolódó yarn bombingra gondol, erről már korábban írtunk.) Semmit nem tudtam akkor a yarn bombingról. Aztán, ahogy ez az emlék előjött, azonnal arra gondoltam – ezt Győrben az Autizmus Világnapján meg kellene valósítani. Van itt egy igen jó fonalbolt, a Gombolyda – hihetetlen női erő szerveződik köréje. Ahogy megismertem őket, azt jutott eszembe, nem is bolt ez, hanem igen fontos közösségi tér! Megkerestem a vezetőt, Wellner-Mező Melindát, és elmondtam az ötletemet. Azonnal és igen lelkesen mondott igent a közös munkára. 

A tervünk a Széchenyi tér kékbe kötése volt. 

Azt gondoltuk, hogy ezzel a figyelemfelhívó akcióval elérhetünk kívülálló embereket, olyanokat, akik még nem találkoztak a mássággal, és olyanokat, akik ellenérzéssel viseltetnek iránta. Arra gondoltunk, ha valaki megköt egy négyzetet, már másképp gondol az autista gyerekekre, felnőttekre – hiszen a saját keze munkájával tett értük valamit. 

 

A segítőket a Gombolyda közvetítésével, illetve a Facebookon találtuk meg. Több mint 3000 db 10 x 10 cm-es kék négyzetet kaptunk! Csoda volt! Még Amerikából is jött néhány darab postán – illetve a környező településekről is. Igen sokat segített a Győri Boldogság Klub!  A sokféle kék négyszöget a boltban varrták össze a kötő-horgoló kör tagjai. Szorgosan állítottuk össze a kis négyzetekből a nagyobb, már fára, padokra, lámpaoszlopokra méretezett anyagokat.

Igen nagy öröm volt, hogy egy asszony, aki a Gombolyda bolt köreibe tartozik, készített két olyan takarót, amibe (dupla kötéssel) belekötötte a szót: AUTIZMUS. 

A tér felöltöztetésében autista gyermekeket nevelő szülők és gyógypedagógusok segítettek. Volt munkacsoport, akik végig együtt dolgoztak – állami gondozott gyermekeket támogató szakemberek –, csodaszépen kötöttek be padokat. Nagyon rossz érzés, hogy nem tudtam mindenkinek egyenként köszönetet mondani.

 

A legmeghatóbb talán egy tanár elbeszélése, aki a foglalkozásait használta fel arra, hogy megtanítsa kötni a növendékeit. Volt egy élsportoló, gimnazista fiú, aki azért tanult meg kötni, mert a kézimunkázás melletti beszélgetésen az egyik osztálytársa megnyílt, és szomorúan elmesélte a titkát: az ő kistestvére is autista, és mindig elkeseredett, bánatos, mert senki nem akar vele játszani, kiközösítik az óvodában.

A világnap hajnalán, csípős, hideg reggelen találkoztunk a segítőkkel a Széchenyi téren, és villámgyorsan dolgoztunk, hogy a kék térre ébredjen a város! 

Tudom, ez általában nem előre bejelentett esemény, titokban kell dolgozni. Ennek ellenére én minden engedélyt beszereztem – ez nem volt nehéz, mert a város polgármestere, Borkai Zsolt az első kérésemre támogatta a rendezvényt. 

A munkákat este leszedtük – tapasztalatlanok voltunk, nem mertük éjszakára a téren hagyni az anyagokat, féltünk, hogy megrongálják. 

 

Bizony nem, az akció folytatódott – és ehhez is nagyon jó emberek kellettek. Az autizmussal élő kisfiú életéről készült fotókat fogadta a Nemzetközi Mediawave Fesztivál – és ugyanott árverésre ajánlotta fel a munkáit a Kreatív Kommuna csapata. Első szóra az ügy mellé álltak, és összeállítottak egy KÉK kollekciót, amelyhez több kézműves is csatlakozott. Minden alkotás gazdára talált az árverésen, így 53 000 Ft gyűlt össze.  A befolyt összeget már a 2016. évi program szervezésére fordítjuk, köszönet érte a Kreatív Kommuna lelkes csapatának. 

Persze, magam is folyton horgolok, kötök folyamatosan, egyszerre több projektem van. Ezt így tette a Nagymamám is, Anyukám is – tőlük tanultam. Őrzöm Nagymamám hatalmas csipketerítőjét, amit akkor horgolt, amikor meghalt a Nagypapám, és Ő egyedül maradt a négy gyerekével. Vezette az élet fonalát tovább…, ahogy a Lányom mondja.  

Folytatjuk – szeptemberben indul az új projekt. Szeretném megszervezni a futóversenyt, és szeretnénk a Széchenyi teret még jobban kékbe kötni – mert ez a szó minden értelmében összeköt bennünket, átlagos és nem átlagos embereket! 

 

Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretne tenni valamit az autizmussal élő gyerekekért, legyen az bármilyen segítség. A Facebook-oldalunkon vagy az arnics.katalin@gmail.com címen megtalálhatók vagyunk mindenki számára, aki érdeklődik az akcióink iránt.

 

 

Búcsúzóul egy nyári hír: A Sziget sem úszta meg a fonalgerillák akciója nélkül, Kötött Fröccskertet alkottak a szigetelők még nagyobb örömére. 🙂 További Facebook-képekért katt a  képre!