Ahogy korábban ígértem, igyekszem figyelemmel kísérni a nyár freeform eseményeit, azaz az extrém kézimunka-akciókat (extrém kézimunka-akció: fából vaskarika? NEM! 🙂 )
Első tudósításomat a gerillakötők főhadiszállásáról, a Dzzs bárból, a Nagydiófa utcából írom, titoktartást fogadva, így csak néhány részlet láthat napvilágot. A megbeszélt időpontnál előbb értem oda, tettem pár kört, romkocsmák és régiségkereskedések és cseppet sem romos vagy régiség jellegű fiatalok között. Nem sokat változott a város a fénykorom óta, kivéve az illatát: a 90-es évek sült krumpli-hortobágyi palacsinta kombóját felváltotta a bazsalikom-oregánó-olíva trió.
A Dzzs bár egyike a negyed tipikus kocsmáinak, de van egy kis különleges bája:
A gerillakötők keze nyoma rögtön szembetűnik, ha belépünk. Lévén életem első interjúja, félszegen kuporogtam a hátsó asztalnál, míg Jutka megérkezett, és a maga közvetlen, kedves módján nyomban oldotta a hangulatot.
Aztán megérkezett Orsi, Virág, Melinda, Márti. Az volt a kérés, hogy mivel nem lehet itt minden gerillakötő, minél kevesebb személyes vonatkozása legyen az interjúnak. Maguk helyett kirakták az asztalra a következő akció főszereplőit.
Nem hiszem, hogy ebből kitaláljátok, mire készülnek, de a freeform horgolás azért jól felismerhető.
– Főhadiszállásotok a Dzss bár, csütörtökönként, 18 órakor gyűltök itt össze. Mi történik ilyenkor?
– Iszogatunk, kötögetünk, horgolgatunk, dumcsizunk sör, limonádé, kávé, víz mellett – mondják, amiből rögtön kiderül, hogy mennyire különbőzőek a csütörtöki hölgyek. Orvos, nyugdíjas, tanár, jogász – a „való életben” sosem ülnének össze egy kis csütörtök esti tereferére. „Civil szerveződés”, ugye, milyen nagy szavak? Pedig nem feltétlenül ülősztrájkot vagy több száz milliós alapítványt jelent.
– Ha már itt tartunk: a gerillakötést (yarn bombing) női graffitinek, a street art egyik megjelenési formájának is nevezik. Kapcsolódhat hozzá feminista és politikai tartalom. A ti tevékenységetekben is van ilyen indíttatás?
– Mindenképpen a „női erő” megnyilvánulási formája. Voltak korábban társadalmi-szociális problémákkal kapcsolatos akciók is, pl. a Kossuth téri József Attila-szobornak készített sál, amikor a sorsa bizonytalanná vált, vagy egy „Otthon” felirattal behorgolt pad egyértelmű utalásként a hajléktalanok problémáira – mondja Virág, aki ezzel a témakörrel hivatásszerűen foglalkozik.
– És idetartozik, hogy a gyermekvasutas akciónk két szép alkotását az Iványi Gábor nevével fémjelzett MET óvodájának (helytelenül „hajléktalanoviként” ismert) adtuk ajándékba – mondja Jutka.
– Lássuk akkor a leghíresebb akcióitokat („a nagyprojektek” – ahogy Jutka ezeket emlegeti).
2011, Blaha Lujza tér
2012, Deák tér, Moszkva tér
2013, 47-es villamos
Sziget, a Budapest-info T betűje
2014, Gyermekvasút
Campona, kézimunka-kiállítás, szambatáncosnő
– Meséljetek ezekről nekünk!
– Vadjutka, az ismert designékszerész, aki amúgy kötni-horgolni nem szokott, volt az egyik kezdeményezője 2011-ben az első akciónak a Blahán – mondja Jutka. – Főként a Deák téri akció után került be a köztudatba a gerillakötés fogalma, és 2013-ban a 47-es villamos révén vált igazán ismertté, amely szó szerint „vitte a hírünket” a városon át. Ezután már megbízásokat is kaptunk, pl. a Fonalbirodalomtól a Camponában vagy a Szigetre, ahol néhány fát a szigetlakók nemzeti színeivel díszítettünk, és a fent látható T betűt dekoráltuk, természetesen mindent kötéssel-horgolással. A Szigettel hosszabb távú a kapcsolat, az idein is ott leszünk, még több feladatot kaptunk, mert sikerük volt a korábbi ötleteinknek. Néha sajnos el kell utasítani egy-egy felkérést, mert túl későn szólnak. Egy ilyen projekt nagyon komoly szervezést és előkészületet igényel, nem lehet egy-két hét alatt összedobni. A „nagyprojekteket”, mint pl. az idei Szigetre készülőt, már előző ősszel elkezdjük tervezni.
– Mik a tapasztalataitok? Hogyan fogadják az emberek az akciókat? (Ennél a kérdésnél mindenki elmosolyodik, és egymás szavába vágva mesélik az élményeket.)
– Legaranyosabb egy gyermekvasutas kisfiú volt, aki kétségbeesve méltatlankodott, amiért a frissen felújított kocsikat „telehorgoltuk”. A villamosnál egy biztonsági őr komoran figyelmeztetett minket, hogy úgyis az egészet ellopják – és a végén ő volt a legjobban meglepve, mert a díszek többsége megmaradt. Sőt az utasok visszaerősítették, óvták, és egy néni harciasan a védelmükre kelt, amikor Jutka néhányat újakra akart cserélni. Kiderült, hogy az emberek messze nem olyan rosszak, mint gondoljuk. (Ez amúgy elég gyakran kiderül 🙂 ) Persze a villamost takarítók nem voltak azért annyira boldogok… Akadt olyan kommentelő is a különféle internetes beszámolóknál, aki felháborodott a „fonalpocsékolás” miatt („miért nem sálat csinálsz inkább?”), de általában véve tetszett az embereknek, egy utas szerint jókedvre derültek a vidám díszektől.
– Lehet csatlakozni a gerillakötő-csapathoz? Kiket vártok csütörtökönként 18 órára a Dzzs bárba?
– Bárkit, aki szeret kézimunkázni, és ilyen „haszontalan” akciókban is szívesen részt vesz, mint Budapest közterületeinek összehorgolása. A Kézimunkások szakszervezete Facebook-oldalon is megtalálhatók vagyunk.
– Idén mivel készültök meglepni a várost?
– Örülök, hogy a meglepni szót használtad, ugyanis mint minden gerillaakciónak, ennek is a váratlanság a legfőbb jellemzője. Ezért csak annyit árulunk el, hogy a támadás június 11-én, a kötés világnapja alkalmából lesz. Hogy hol és milyen formában, az legyen tényleg meglepetés – mondja Jutka, aki a lelke és motorja a csapatnak.
Én pedig remélem, hogy a freeformer ott lesz az első vonalban egy hét múlva, és tudósít az eseményekről.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: